8 ℃ Bölcső és sírgödör – születés és halál megszemélyesítő fogalmai. Többet gondolunk rájuk, mint ahányszor szóba hozzuk őket. Amikor beszélünk róluk, nem igen teszünk különbséget a sokféle sír és temető között, pedig mennyi árnyalatuk létezik! Tény: se tanya, se falu, se város nem nélkülözheti
Vajon milyenek a temetőink? Nyugodtan mondhatni, a település jellege szerint lehet őket csoportosítani, s hogy a temetőn szinte minden esetben lemérhető az ott lakók jelene és múltja. Nemcsak a környék lakóinak vallása állapítható meg, de anyagi helyzetük, történelmük, gondolkodásmódjuk, egész élet-és világszemléletük…
Általában a település szélén, a határzónában fekszik ez a különös funkciójú park. De tudjuk jól, a középkorban, a városokban, a templomok körül, tehát a település fórumán helyezték el a halottakat. A városi polgár együtt élt, dolgozott, sírt, aludt és evett a cinteremben elföldelt elődeivel. Naponta elhaladt előttük, s babonás világszemlélete és magatartása ellenére cseppet sem zavarta nappali és éji nyugalmát az eltávozottak fizikai közelsége. E szokás nyomai haloványan ma is kivehetők egyes településeken, ahol a falu vagy kisváros belső régióiban sírok domborulnak, s az unokák időről időre leborulnak…
De ez csupán az a bizonyos szabályt erősítő kivétel, hiszen ma már a településen kívül, lakott helyektől messze helyezik el a koporsóba zárt tetemeket. Itt fekszik a temető szabályos alaprajzzal, jól kitaposott úttal, fő- és mellékösvényekkel.
Csak minél távolabb az elhunytaktól! – mondjuk magunkban. Ez a szemlélet mindenütt azonos, de a sírok jelölésében számottevő eltérések tapasztalhatók vidékenként és településenként. Nemcsak fából, kőből készült keresztek és kopjafák, de például a Balatontól északra eső vidéken ovális alakú táblák is állnak a sírok felett. S ha már itt tartunk, a teljesség kedvéért el kell mondani, hogy az egykori hódoltság területén, lásd Budán, kőturbános oszlopok állnak őrt az elhunytak felett.
Már magából a síremlékből leolvasható az illető helység anyagi helyzete, múltja, mentalitása… Legelőször is az, mennyire gondozott, avagy kevésbé rendbetartott sírparkja? Hány kripta áll, márvány síremléket vagy egyéb sajátos, egyben költséges megoldásokat alkalmaznak-e? Van-e a sírok többségén virág? Ültettek-e fákat? Hisz a fák – amikor néhol egész ligetet alkotnak – szokásaink szerint feltétlenül hozzátartoznak a temetőhöz. Gyökerükkel, csontokkal ölelkeznek, minden előítélet nélkül szívnak életnedvet az egykori jobbágy vagy földesúr, gyáros vagy proletár földi maradványaiból.
Kripták, kőtáblák, keresztek felirataiból rövid idő alatt ágas-bogas családfák rajzolódnak ki. Szűkszavú, antik sírfeliratokat idéző soraikból kiderül, hányan, kik végezték matrac sírban, haltak, fonnyadtak el ágyban, párnák között, avagy harci mének, netán tankok tapostak végig rajtuk velőtrázó zajjal…
(1989. június-július)
Zóka László
Fotó: Tóth László
| Cikk nyomtatása
Megosztás
