8 ℃ Orvosetikussal az eutanáziáról
A legtöbb eset, amikor ésszerű feltenni a kérdést; „megengedjük-e a betegnek, hogy meghaljon?” – olyan, amelyben a beteg már elérte Shakespeare hetedik stádiumát (második gyermekkor és puszta feledékenység, fogak és szemek nélkül, ízlelés és minden nélkül).
Az eutanáziát az Oxfordi Angol szótár „a gyors halál fájdalom nélküli előidézéseként” definiálja. Jogi szabályozása orvosetikai kérdés. Hazánkban a mai napig is misztikumként kezelik a beteg által, önként vállalt és kért könnyű, jó halál lehetőségét. Az egyértelmű okot az 1972-es egészségügyi törvény szolgáltatja, amely tiltja és elveti a könnyűvé tehető elmúlást.
A téma orvosetikai szempontjait elemezte néhány kérdésemre válaszolva e tárgykör szakembere, dr. Blasszauer Béla.
- Doktor úr! Mire kötelezi az orvost a hippokratészi eskü?
- Az eskü nem kötelezi az orvost arra, hogy mindent kövessen el a beteg életének meghosszabbításáért. Hippokratész a „Mesterség” c. könyvében leírja és egyben jóváhagyja a passzív eutanázia, a „meghalni hagyás” gyakorlatát, ha a betegség már teljesen hatalmába keríti a beteget.
- A betegség gyógyíthatatlan voltának a közlése, etikailag igen sikamlós feladat az orvos számára. Ön szerint mi az emberibb megoldás?
- Ahhoz, hogy a kezelőorvos egyáltalán közölhesse a többszöri vizsgálati eredmények birtokában a sors halálos ítéletét, elengedhetetlenül szükséges, hogy teljességében bírja a beteg bizalmát. Jól kell ismernie lelkileg is azt az embert, akivel majd közölni fogja a gyógyíthatatlan betegség szomorú tényét. Elfogadhatatlan, etikailag megengedhetetlen, ha a közlés durva, lekezelő. A cél csak is egy lehet; az orvosnak a beteg bizalmát az utolsó pillanatig meg kell tartania, mert ugyan a gyógyulásban már nem tud segíteni, de a végső „elmenetelt” épp ő könnyítheti meg.
- Születésszabályozás – halálszabályozás – abortusz: erről mi a véleménye?
- Az abortusz és az eutanázia kapcsolatában a dilemma az élet megőrzése, vagy kioltása. Ennyiben a két kérdés elválaszthatatlan. Az élet szentségét valló etika az emberi életet a fogamzás pillanatától számítja. Mind a hippokratészi eskü, mind a Genfi Deklaráció tiltja az abortuszt, bár valójában – így hazánkban is – jogszabály ad rá lehetőséget, és nagyon kevés orvos ellenzi. Ha erkölcsileg köteles az orvos egy olyan terhességet megszakítani, ahol kimutatják a magzat károsodását, akkor ugyanúgy kötelessége lenne véget vetni a beteg reménytelen haláltusájának akkor, ha a vizsgálatok egyértelművé teszik a betegség gyógyíthatatlanságát.
- Ön a munkája során számos országban járt. Hogyan kezeli, értékeli a nyugati jog az eutanázia problémakörét?
- Hollandiában idén tavasszal legalizálták először Európában az eutanáziát. Törvény adta joga lett a betegnek és az orvosnak is, hogy a számára már kilátástalan helyzetben éljen a „jó halál” lehetőségével.
- Mi a véleménye a hazánkban érvényben lévő jogszabályról?
- Szerintem az egészségügyi törvény ezen pontja képmutató. Ugyanis konkrétan azt írja elő, hogy az orvos a gyógyíthatatlan beteg haláláig köteles az életbentartásért mindent elkövetni. Hogy lehet egy gyógyíthatatlan beteget gyógyítani? E törvény értelmében csupán egy dolgot lehet tenni; az értelmetlen agóniát a végsőkig fokozni. Mély meggyőződésem, ha már az adott helyzetben tehetetlenek vagyunk, amíg kórházaink, klinikáink alulműszerezettek, akkor (és ez legyen a végszó) adjuk és hagyjuk meg azt a méltóságot a halálban is, amely az élettel elengedhetetlenül együtt jár.
Erdei Éva
| Cikk nyomtatása
Megosztás
