8 ℃
Ablakbecsukó, ajtóbezáró, szokatlanul hideg novemberi este. Omladozó, salétromos falú, halálraítélt ház kevéssel lebontás előtt. Huzatos szuterénlakás, málladozó vakolat, repedezett ablaküveg. Begyújtatlan teatűzhely, a papírdoboz alján pár szem brikett, fölhasogatott tűzifa....
Amikor úgy fél egy tájban kiveszem a hűtőből a vajszínű kislábast, és felrakom a tűzhelyre melegedni azzal a néhány falat hússal és káposztával, akkor mindig nagyon megrendülök. Ez az a jelenet, amivel a legpontosabban le lehet írni egy magányos férfi magányosságát, legyen az öreg vagy fiatal...
Fellininek ezt a filmjét eddig nyolcszor láttam. De lehet, hogy kilencszer. S mielőtt meghalok, még megnézem egypárszor. Mert ebben a filmben minden benne van, ami emberi. Egyszóval magunkra, magamra ismertem......