Fórum

Társaság

 

 

Korszakváltó gondolatok

Amióta az eszemet tudom – sőt, talán már előbb is – én mindig átmeneti korszakban éltem. A most negyven-ötven éves korosztály, amelybe magamat is sorolhatom, már kora ifjúságában átérezhette a kapitalizmusból a szocializmus építésének korszakába való átmenet gyönyöreit.

Akkor még nem úgy tűnt, hogy érdemes kiböjtölni ezt a kis időt, mert utána már minden simán megy, előttünk a jövő, miénk az ország, magunknak építjük. A fényes szelek azután egyszer csak elültek, és új viharok korbácsolták fel derűsnek festett világunk nyugalmát. A személyi kultusz bukása után újabb átmenet következett be – egy jobb kor ígéretével. Akkor még nagyon fiatalok voltunk és rugalmasan vettük tudomásul az új fejleményeket.
Rövid ideig tartó, reményteljes állapot után megint új helyzet állt elő. Az előző tiszavirág életű kísérletről bebizonyították, hogy az ország tönkretételére irányult és az igazi felvirágoztatás csak ezt követően történik meg.

Így éltünk az egyik átmenetből a másikba sodródva. Akkor már javában dolgoztunk, és kezdtünk beletanulni a tervgazdálkodás rejtelmeibe. De most sem kerülhettek el a változások mindent megtisztító hadműveletei. Jött az új gazdasági mechanizmus, és kezdhettük megint átalakítani magunkban az addig belénk sulykoltakat, a legújabb irányelvek szerint. Kapkodtuk a fejünket, de még mindig viszonylag nagyobb törés nélkül vettük tudomásul, hogy valami újból megváltozott.
Az évek teltek és mi sem fiatalodtunk. Amikor már azt hittük, hogy nem érhet több meglepetés minket, mert már nagyon megtanultuk a politikai gazdaságtant, kiderült, hogy megint csak egy átmeneti időszak végéhez értünk és új alapokra indulva ránk köszönt a reformok ideje. És jöttek a számunkra csak a polgári társadalmakból ismert idegen fogalmak, az infláció, a munkanélküliség, vállalkozás és egzisztenciális gondok. Kezdhetjük előröl, talán nem ártana, ha megtanulnánk tőzsdézni is. Ki tudja? Szegény szüleink úgy indítottak el minket, hogy bennünket már nem fog fenyegetni a munkanélküliség veszélye, hogy biztos jövő áll előttünk…
De mi csak kapkodjuk a fejünket, mert rájövünk, hogy megint kezdhetjük előröl. Most itt állunk a szociális piacgazdaságba való átmenet időszakának a küszöbén és jó lenne már valahová megérkezni, de nemcsak átmenetileg.

 

(1992/6)

Rák Béla

| Cikk nyomtatása

Megosztás